Az ESA Rosetta űrszondájának kamerájával készült friss felvételeken, már felszíni részletek is látszanak a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökösön. A jelenleg elérhető képek legjobb felbontása 100 méter/pixel.
Ahogy az már a korábbi adatokból egyértelművé vállt, a 67P egy kisebb és egy nagyobb darabból állhat. A kettőt összekötő régió különösen érdekesnek tűnik, mert fényesebb az üstökös magjának többi részénél. Ezt okozhatja eltérő összetétetel vagy különböző szemcseméret is.
Bár az 5500 kilométeres távolságból készült felvételek még mindig nem fednek fel minden részletet, a kutatókat az idáig látottak a 103P/Hartley üstökösre emlékeztetik. Azt a NASA Deep Impact/EPOXI űrszondája vizsgálta 2010 novemberében. A Hartley felszíne a két vége felé durvábbnak mondható, középen viszont sokkal simább. A kutatók szerint ez azért van, mert az a régió az üstökös tömegközéppontja, így a kidobott, de a test gravitációs terét el nem hagyó anyagok itt rakódnak le. Azt még nem tudni, hogy ez igaz-e a 67P esetén is.
A következő hetekben a Rosetta irányítói szeretnék analizálni a felszín különböző részeinek spektrumát, feltárva ezzel annak összetételét. Ezzel egy időben, a kamerák által szolgáltatott adatok segítségével el fogják kezdeni összeállítani az égitest részletes, 3D képét.
A tervek szerint a Rosetta augusztusban fog pályára állni a 67P körül, novemberben pedig a Philae leszállóegység leereszkedik a felszínre.
Ez az első űrszonda, amely a Nap körüli pályáján követni fog egy üstököst és leszállóegységet bocsát annak felszínére.