Lemeztektonikára utaló jelek az Europán

Forrás: NASA/JPL

Kutatók lemeztektonikai folyamatokra találtak bizonyítékot a Jupiter Europa holdján. Ezek az első jelei ilyen típusú geológiai aktivitásnak a Földön kívül. A lemeztektonika írja le a Föld kőzetlemezekből álló litoszférájának (kéreg és a földköpeny felső része) mozgását.

Korábban is rendelkezésre álltak egyértelmű vizuális bizonyítékok, amelyek arra utaltak, hogy a jégtakaró folyamatosan növekszik. Ugyanakkor eddig nem sikerült olyan területeket találni, ahol a régi jégkéreg elpusztul, hogy helyet adjon az újonnan létrejövőnek. A NASA Galileo űrszondája által a 2000-es évek elején készített felvételeket elemezve, Simon Kattenhorn és Louise Prockter bolygókutatók szokatlan geológiai határvonalakat fedeztek fel.

"Évekig nem értettük, hogyan jöhet létre ez a sok új terület, mert nem tudtuk megfejteni hogy férhettek el. Úgy érezzük végre megtaláltuk a választ"

- összegezte a felfedezést Louise Prockter.

Az Europa felszínét alkotó 10-30 kilométer vastag jégtakaró tele van repedésekkel és árkokkal. Az idáig is ismert volt, hogy a jéglemezek a földi kőzetlemezekhez hasonlóan el képesek mozdulni egymás mellett. Az Europa felszínének több része mutatja jeleit a jég terjeszkedésének, ahol széles, több kilométer hosszú részek jöttek létre, ahogy a felszín szétesett és friss jég került alulról a létrejött lyukakba. Ehhez hasonló folyamat a Földön az óceáni aljzat széttolódása.

Forrás: NASA/JPL

A Földön ahogy az óceánközépi hátságoknál új felszín formálódik, a régi kéreg a szubdukciós zónákban elpusztul. Ezek olyan régiók, ahol két kőzetlemez egymással ütközik, az egyik lemez alábukik és a köpeny folyékony részébe kerülve megolvad. Eddig azonban ilyen területeket nem sikerült az Europán azonosítani.

Az Europával foglalkozó szakemberek általában megpróbálják rekonstruálni a felszíni jégkérget alkotó lemezek eredeti konfigurációját, hogy meg tudják határozni hogyan nézett ki a felszín, mielőtt a szakadások megtörténtek. Amikor a kutatók befejezték ezt a munkát, 20 ezer négyzetkilométernyi felszín hiányzott a hold északi részén.

További bizonyítékok arra utaltak, hogy a hiányzó terület egy másik felszíni lemez alá került. Ehhez hasonló mozgás történik a Földön a szubdukciós zónákban. Kattenhorn and Prockter jégvulkánokat azonosítottak a felső lemezen, amelyek valószínűleg az alábukó lemez megolvadásának és bekebelezésének következtében jöttek létre. Emellett a szubdukciós zónában nem találtak hegységeket, ami arra utal, hogy a jég a hold belsejébe tolódott, ahelyett hogy a lemezek ütközési területén halmozódott volna fel.

A kutatók úgy gondolják, hogy az alábukó területet elnyelte az Europa jégkérge és az nem került be az Europa belsejében található óceánba. A hold geológiai értelemben fiatal - 40-90 millió éves - felszínén korábban is sikerült bizonyítékokat találni arra, hogy időről időre a jégtakaró alól anyagok kerülnek a felszínre. Most már olyan mechanizmust is ismerünk, ami a felszín alá vissza képes juttatni anyagot, amely bizonyos esetekben az óceánt is elérheti.

"Az Europa még jobban hasonlíthat a Földhöz, mint azt korábban gondoltuk, ha van globális lemeztektonikus rendszere. Ez a felfedezés nem csak geológiai szempontból az egyik legérdekesebb égitesté teszi a Naprendszerben, hanem arra utal hogy a felszínről anyagok kerülhetnek a jégtakaró alatti óceánba és fordítva. Ennek fontos következményei vannak a hold lakhatósági potenciáljára"

- mondta el Simon Kattenhorn.

A Galileo űrszonda mérései arra engednek következtetni, hogy a 10-30 kilométeres jégtakaró alatt a Jupiter Europára ható árapály erői által fűtött, akár 100 kilométer mély óceán található. Ez az óceán teljesen beborítja a holdat és több víz található benne, mint a Föld óceánjaiban összesen.

Ezek az új eredmények még vonzóbb célponttá teszik az Europát, a földön kívüli élet kutatása számára.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.