Az ignoranciát választották

79-The-Only-Good-is-Knowledge-The-Only-evil-is-ignorance
Az alábbi nyílt levelet jegyző európai kutatók azt hangsúlyozzák, hogy annak ellenére, hogy a kutatás alapvető helyzete nagyon különbözik az egyes országok között, mégis számos hasonlóság figyelhető meg azokban a romboló hatású irányvonalakban, amelyeket a kormányok követnek. Ez a kritikus elemzés, ami a Nature mellett számos európai napilaban megjelent, ébresztő kellene legyen mind a döntéshozók számára, hogy váltsanak irányt, mind a kutatók és állampolgárok számára, hogy védjék meg a tudomány társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepét. 

Számos EU-s tagország döntéshozói, az EU vezetőivel egyetemben, teljesen elvesztették a kapcsolatot a tudományos kutatás valóságával. 

Úgy döntöttek, hogy ignorálják, milyen életbevágóan fontos az erős kutatási szektor a gazdaság számára, különösen a gazdasági válság által leginkább sújtott országokban.

Helyette drámaian megkurtították a kutatási-fejlesztési (K+F) szektor költségvetési támogatását, aminek következtében országaik közép- és hosszútávon meginkább sérülékenyek lesznek a jövő gazdasági válságai során. Mindez az európai hivatalok csendes beleegyezésével történt, amelyek jobban aggódnak, hogy a Tagországok betartsák a megszorításokat, mint hogy fenntartsák és fejlesszék a K+F infrastruktúrájukat, pedig utóbbi révén egy sokkal robusztusabb, tudás-alapú gazdaságra válthatnának.

Úgy döntöttek, hogy ignorálják, a kutatás nem politikai ciklusok szerint zajlik;

hogy a hosszú távú, fenntartható K+F azért kritikus, mert a tudomány egy hosszú-távú verseny: bizonyos gyümölcseinek már most örülhetünk, de mások beérésére akár generációkat kell várnunk; hogy ha ma nem vetjük el a jövő tudásának magjait, akkor gyermekeinek nem lesznek eszközei, hogy a holnap kihívásaival szembenézzenek. E helyett ciklikus K+F befektetési döntéseket hoztak, egyetlen céllal: egy mesterséges érték, az éves hiány csökkentése érdekében, amely értéket olyan európai és pénzügyi intézetek állapítottak meg, amelyeket nem érdekel, milyen pusztító hatása van mindennek a tagországok (és az EU) tudományos és innovációs potenciáljára.

Úgy döntöttek, hogy ignorálják, az állami K+F befektetés a magánbefektetéseket is vonzza majd; hogy az Egyesült Államokhoz hasonló "innovációs államban" a gazdasági növekedés több mint fele a szövetségi kormány által támogatott alapkutatásra alapozó innovációból származik.

E helyett, teljesen valószínűtlenül, abban reménykednek, hogy a Liszaboni Szerződésben meghatározott, a GDP 3%-át kitevő K+F ráfordítást a magánszektor egyedül fogja finanszírozni, csökkenő állami K+F költekezés mellett. Ennek nagyon ellentmond az innovatív vállalatok számának drámai csökkenése számos országban és az innovációs kapacitással nem rendelkező kkv-k és családi vállalkozások számának növekedése.

Úgy döntöttek ignorálják, hogy időre és forrásokra van szükség, ahhoz, hogy kutatókat képezzenek ki.

E helyett, a közalkalmazotti szektor csökkentését megcélzó EU-s direktíva mögé bújva, drámaian megkurtították a kutatóközpontok és egyetemek alkalmazási lehetőségeit. Mindez, együtt azzal, hogy a magánszektorban is kevés a lehetőség, Délről Északra és Európából elfele mutató "agyelszívást" eredményez. Ennek eredményeképpen pótolhatatlan befektetések maradnak el és a Tagországok közötti K+F különbség tovább mélyül. A határozott idejű munkszerződések végetlennek tűnő láncolata, valamint a lehetőségek hiánya miatt számos kutató a pálya elhagyásán gondolkozik, ami - a kutatási tevékenység természetéből adódóan - egy nem visszacsinálható döntés. Ennek következtében megtizedelődik az terület számára elérhető munkaerő. A helyett, hogy csökkentené a deficitet, ez az exodus egy új fajta hiány kialakulásához vezet: egy Európa-szintű technológiai, innovációs és felfedezési hiányhoz.

Úgy döntöttek, ignorálják, hogy az alkalmazott kutatás nem több, mint az alapkutatás alkalmazása és nem korlátozható rövid-távon piacra dobható ötletekre, ahogy azt több döntéshozó hiszi.

E helyett, mind nemzeti, mind európai szinten, a figyelem ezekre a könnyen piacra dobható termékekre koncentrál, pedig ezek mindössze a bonyolult-szerkezetű kutatási fa könnyen elérhető gyümölcsei. S bár az ilyen kutatás bizonyos esetekben vezethet új, alapvető felismerésekhez, ez a tevékenység lassan elöli a fa gyökereit.

Úgy döntöttek, ignorálják, hogyan működik a tudomány; hogy a kutatáshoz kísérletezésre van szükség és nem minden kísérlet lesz sikeres;

hogy a kiválóság csak a jéghegy teteje, ami azért lebeghet, mert rengeteg munka található alatta. E helyett, a vezérelv nemzeti és európai szinten az lett, hogy egyre kevesebb, jól szituált kutatócsoportot támogassanak, aláásva a kutatási portfólió sokszínűségét, amire pedig szükségünk lenne, hogy a jövő társadalmi és technológiai kihívásainak megfeleljünk. Ráadásul ez a hozzáállás csak ráerősít az "agyelszívásra", mert a kis számú, anyagilag jól szituált kutatóintézet fokozatosan magához édesgeti ezeket a nyertes pályázókat.

Úgy döntöttek, ignorálják a tudomány és oktatás közti kritikus szinergiát.

E helyett megvágták az egyetemek kutatási támogatását, csökkentve ezáltal a színvonalukat és veszélyeztetve az esélyegyenlőséget elősegítő fontos szerepüket.

És legfőképp, úgy döntöttek, ignorálják, hogy a tudomány nem csak a gazdaságot kell szolgálja, hanem növeli a tudást és a társadalmi jólétet, azokét is, akiknek nincs pénze a számláik kifizetésére.

Az ignorálást választották, de mi eltökéltek vagyunk, hogy emlékeztetjük őket, mert az ignoranciájuk a jövőt veszélyezteti. Mint kutatók és polgárok, egy olyan nemzetközi hálózat részesei vagyunk, ahol mindennapos az információk és javaslatok áramlása. Így olyan kezdeményezésket indítunk, nemzeti és európai szinten, amelyek határozottan ellenzik a nemzeti K+F infrastruktúra szisztematikus lerombolását és egy alulról felfele építkező, szociális Európa létrehozását teszik lehetővé. Felszólítunk minden kutatót és polgárt, hogy segítsen nekünk ebben. Nincs más lehetőség. Tartozunk ezzel a gyerekeinknek és a gyermekeink gyerekeinek.

Ha egyetértesz, itt írd alá.

Amaya Moro-Martín, asztrofizikus; Space Telescope Science Institute, Baltimore (USA); EuroScience, Strasbourg;
Gilles Mirambeau, HIV virológus; Sorbonne Universités, UPMC Univ. Paris VI; IDIBAPS, Barcelona; EuroScience Strasbourg.
Rosario Mauritti, szociológus; ISCTE, CIES-IUL, Liszabon.
Sebastian Raupach, fizikus; a “Perspektive statt Befristung” elindítója.
Jennifer Rohn, sejtbiológus; Division of Medicine, University College London, London
Francesco Sylos Labini, fizikus; Enrico Fermi Center, Institute for Complex Systems (ISC-CNR), Róma
Varvara Trachana, sejtbiológus; Faculty of Medicine, School of Health Sciences, University of Thessaly, Larissza.
Alain Trautmann, rák immunológus; CNRS, Institut Cochin, Paris (France);
Patrick Lemaire, embriológus; CNRS, Centre de Recherche de Biochimie Macromoléculaire, Universités of Montpellier;
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.