Így segítheti a genetika a veszélyeztetett állatok vizsgálatát

Az áprilisi Budapest Science Meetup-on Vörös Judit (Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár) a barlangi vakgőték genetikai kutatásáról és ennek természetvédelmi jelentőségéről beszélt.

Az előadó összefoglalója:

A barlangi vakgőte (Proteus anguinus) a Dinári-hegység alatt húzódó karsztrendszer lakója. Európában egyedülálló barlangi életmódja miatt előfordulásáról és állománynagyságáról keveset tudunk. Populációinak vizsgálatára nem sok lehetőség adódik, mivel élőhelyét kizárólag barlangi búvárok tudják megközelíteni. Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, milyen mértékben veszélyeztetett ez a különleges kétéltűfaj, fel kell mérnünk pontos elterjedési területét. Ehhez a genetikát, méghozzá a környezeti DNS módszerét hívtuk segítségül. A Magyar Természettudományi Múzeum Molekuláris Taxonómiai Laboratóriumában kifejlesztettünk egy olyan diagnosztikai módszert, amellyel elegendő a barlangból kifolyó vizet megmintázni, és a vízmintából kimutatható a barlangban élő gőte DNS-e. Előadásomban erről a kutatásról fogok beszámolni.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.