A Hubble indításának 25. évfordulója alkalmából, a NASA által publikált képen egy fiatal csillagokból álló halmaz ragyogó tűzijátékra hasonlít.
A Hubble évfordulós felvételének közepén egy óriási, 3000 csillagot számláló halmaz, a Westerlund 2 található. A csillaghalmaz (klaszter) az RCW 49, ionizált gázból álló csillagkeletkezési felhőben található, 13 700 fényévre a Földtől, a Kentaur csillagképben.
Ahhoz hogy ez a kép elkészüljön, a Hubble közeli infravörös nagy látószögű kamerája a csillagokat fedő porrétegen tekintett át, amelyre látható tartományban nem lenne lehetőség, tiszta képet adva így a csillagközi felhőről és a nagy csillaghalmazról, amelynek 6-13 fényév az átmérője.
Az óriási csillaghalmaz 2 millió éves és a galaxisunk legfényesebb, legforróbb és legnagyobb csillagai közül tartalmaz néhányat. Több ezek közül erős UV és töltött részecske kibocsátásával karmol bele a hidrogénből álló csillagközi felhőbe. A csillagközi köd "oszlopai", amelyek sűrű gázokból állnak és új csillagok születnek bennük, néhány fényév magasságúak. Más sűrű régiók körülölelik az oszlopokat, többek közt pirosas-barnás gázokból és porból álló szálak.
A nagyon fényes csillagok formálják a gázokból álló felhőt, ezzel segítve az új generációs csillagok keletkezését. Amikor a csillagszél eléri a sűrű gázfelhőt, a lökéshullám könnyen csillagkeletkezést indukálhat az adott régióban. A piros pöttyök születő csillagok gazdag populációja, amelyeken még mindig rajta van egy porból és gázból álló burok. Ezek a kis és halvány csillagok 1-2 millió évesek - relatíve fiatalok - amelyeknek magjában még nem indult meg a hidrogén fúzió. A képen látszó fényes kék csillagok az előtérben találhatók, nem részei a csillaghalmaznak.
Mivel csillagászati szempontból a halmaz nagyon fiatal, még nem volt idejük a csillagoknak szétszéledniük a csillagközi térbe, lehetővé téve a kutatók számára, hogy információt gyűjtsenek hasonló objektumok formálódásáról és magáról a csillagkeletkezésről.
A Hubble-t 1990 április 24-én állította Föld körüli pályára a Discovery-űrsikló, mellyel új ablak nyílt az univerzumra. Az űrtávcső tudományos haszna felbecsülhetetlen. A detektorai UV, látható fény és közeli infravörös tartományban tárták fel számunkra az világegyetem rejtelmeit.
“A Hubble teljesen átalakította az univerzumról alkotott képünket, feltárva annak valódi szépségét és gazdagságát. Ez a látkép csillagok tűzijátékáról és ragyogó gázfelhőkről megfelelő a Hubble tudományos eredményeinek és a 25 éves évforduló ünneplésére.”
- mondta el John Grunsfeld asztronauta és a NASA tudományos küldetéseinek adminisztrátora.
A főtükör hibájának 1993 decemberi korrigálása után az univerzum tágulási sebességének meghatározása és nagyon távoli galaxisok megfigyelése volt az űrtávcső fő feladata. Azóta azonban a Hubble-el végzett kutatás a mély ég csillagászat összes területét lefedte. Ilyen az univerzum gyorsuló tágulásának megfigyelése, a galaxisok tömege és a központi fekete lyukak tömege közti összefüggés felfedezése, az ősrobbanás utáni korai galaxis képződés vizsgálata és exobolygók felfedezése.
A Hubble segítségével minden korábbinál jobban sikerült meghatározni az univerzum korát, amelyet azóta a Planck-űrtávcső adatai még tovább pontosítottak,
13.798 milliárd évre.
A Hubble felvételei új vidékeit tárták fel a nagyon távoli univerzumnak, óriási robbanásoktól galaxisok ütközéséig. Ezek a világegyetem ősrobbanás utáni dinamikus változásáról tesznek tanúbizonyságot.
Az űrtávcső segítségével nem csak a távoli világegyetemről, hanem a saját Naprendszerünkről is rengeteget tanultunk.
Öt űrrepülőgépes szervíz küldetésnek köszönhetően a teleszkóp jóval felülmúlta a tervezett élettartamát és teljesítménye sokszorosa az eredetileg tervezettnek. Ha minden jól megy, a Hubble akár a 2020-as évek végéig is üzemelhet, utána pedig a Föld légkörébe belépve tüzes véget ér a karrierje.
A Hubble utódjaként emlegetett James Webb űrteleszkóp (JWST) 2018-ban fog elindulni. Az infravörös tartományban vizsgálódó távcső az univerzum legtávolabbi objektumait is képes lesz megfigyelni és forradalmasíthatja más csillagok körüli Naprendszerek kialakulásáról való ismereteinket.
(via NASA)