Így segít feltárni az Amazonas-medence történetét egy magyar kutatónő

Gonda Regina írása az Amazonas-medencében idén júliusra tervezett kutatómunkájáról.

2014 októberében kezdtem a doktori kutatásom az exeteri egyetemen, Angliában, miután Gödöllőn elvégeztem a környezetgazdálkodási agrármérnök alapszakot, és Kielben, Németországban a környezetmenedzsment mester szakot. Fő kutatási területeim a mezőgazdálkodás kialakulása, technológiai fejlődése valamint környezetet átalakító szerepe. Emellett sosem tudtam nemet mondani az utazásra, így kézenfekvő volt számomra a kutatói pálya. Végül itt Exeterben a régészeti tanszékén kötöttem ki, aminek különösen örülök, mert így ötvözhetem a környezettudományos tapasztalatom az itteni humán tudományos megközelítéssel.

Az Amazonas-esőerdő Manaus város közelében. Forrás: Neil Palmer-CIFOR

Én hiszek benne, hogy főleg az olyan dolgok, mint a mezőgazdálkodás, ami több mint tízezer éve a kultúránk része, de mégis a természeti környezetben „végezzük”, csak úgy érthető meg, ha ötvözzük a tudásunkat e két tudományterületről.

Ezért az a környezetrégészeti/tájrégészeti projekt, amelynek keretében végül a doktori kutatásomat végzem, a tökéletes választás volt. Július 15-en indulok az első terepmunkámra az Amazóniába. Úgy tervezzük, hogy 1 hónapig leszünk terepen, a BR–319 jelzésű autóúton megyünk Manaustól Humaitáig, majd onnan vissza Manausba az őserdő közepén. Egy nagy összkerékmeghajtású dzsippel tesszük majd meg az utat, mert az autóút kb. 200 kilométeres középső szakasza bármely off-road bajnokot megizzasztana. Ahol ránk sötétedik, ott kempingezünk, horgászunk és fürdünk a folyókban, ahol folyami delfinek úszkálnak, és ha tálalunk 1–1 kisebb települést, akkor talán majd ott is alhatunk. Alapvetően elég nomád körülményekre készülök, amitől csak meg jobban várom a terepmunkát. Szerencsére Manausban tálaltam egy hihetetlenül segítőkész magyar férfit, aki rengeteg információval és ötlettel látott már el eddig is, és fáradhatatlanul segít nekünk mindent összerakni az út kezdete előtt.

A PAST (Pre-Columbian Amazon Scale Transformations) projekt – amelyben dolgozom - átfogó célja az, hogy tanulmányozza, hogyan éltek az Amazonas-medencében az őslakosok a Kolumbusz előtti időkben és hogyan változott az életük, miután a fehér emberek elkezdtek betelepülni. A projekt az ember-környezet interakciókra, az ember táj-átalakító szerepére fókuszál az elmúlt kb. 3000 évben.

Ennek a kutatása azért lényeges, mert bár már az 50-es évek eleje óta folyik régészeti munka Amazóniában, még mindig nagyon keveset tudunk a régióról. Ez főleg azért van így, mert Amazónia területe nagyobb, mint Európáé és a sűrű erdő gyakorlatilag eltakar minden lehetséges régészeti helyszínt, valamint kő építőanyag hiányában nem valószínű, hogy olyan romokra bukkannánk, mint amit az Andok nagy civilizációi hagytak hátra.

Ehhez hasonló mintázatokat keresnek a kutatók az esőerdő belsejében.

Emellett folyamatos tudományos vita folyik arról, hogy a gyenge minőségű talajok és a kevés vadászható nagyvad ellenére képesek voltak-e emberek nem csak megélni ezen a tájon, de komplex településeket és társadalmakat felépíteni. Vannak, akik azt mondják, hogy ez lehetetlen volt, Amazónia kezdetben (kb. 13.000 éve) a vadászó-gyűjtögető törzsek otthona volt, akik később áttértek az úgynevezett “slash and burn” mezőgazdálkodásra. Ez azt jelenti, hogy egy területen kivágták a fákat, felégették az aljnövényzetet, és amíg a talaj ki nem merült (kb. 2–3 évig) addig pl. maniókát termesztettek, majd odébbálltak és egy másik területet égettek fel. Más kutatók szerint viszont a limitált környezeti feltételek nem akadályozták meg az embereket abban, hogy szofisztikált módszerekkel intenzív mezőgazdasági területeket hozzanak létre és akár több ezer fős településeken éljenek. Egész Amazónia-szerte több (tíz)millióra becsülik a népességet a Kolumbusz előtti időkben. Ezen kutatók érvelése szerint azért is éltek az őslakosok letelepedve, mert fém eszközök hiányában a ma ismert “slash and burn” gazdálkodás akkor még nem is létezhetett. A Kolumbusz előtti intenzív mezőgazdálkodás egyik legfontosabb jele az úgynevezett amazóniai fekete föld vagy Terra Preta, ami emberek által létrehozott, háztartási hulladékkal (komposzttal) és hamuval gazdagított nagyon fekete és nagyon termékeny talaj.

Az is nagy kérdés, hogy ha ilyen sokan éltek Amazóniában Kolumbusz előtt, ma miért élnek ott csak elvétve emberek?

Sokak szerint a válasz abban rejlik, hogy a fehér ember nem csak olyan technikai innovációkat vitt az őserdőbe, mint a fém balta, hanem nagyon sok betegséget is (pl. TBC, himlő, stb). Emellett az erőszakos hittérítés, háborúskodás, földek kisajátítása miatt az őslakosok akár 95%-a is elpusztulhatott.

Vannak olyan kutatók, akik egyenesen azt állítják, hogy Amazónia nem lehet nagy nemzetközi természetvédelmi szervezetek kampányainak zászlóshajója az „érintetlen természet” megóvása érdekében, mivel szinte nincs is olyan pontja az esőerdőnek, amelyet emberek ne manipulálták volna valamilyen módon a múltban. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell megvédeni az őserdőt az illegális fakitermeléstől, egyre sokasodó monokultúrás mezőgazdasági területektől és a marhafarmoktól, hiszen az Amazonas-medence rendelkezik a legnagyobb biodiverzitással a Földön. Épp ellenkezőleg, a természeti értékek mellett több ezer éves tudást és kulturális értékeket is meg kell óvni, viszont ezeket csak akkor óvhatjuk meg, ha előbb megismerjük, hogy hogyan alakultak ki. A projekt végső célja tehát olyan átfogó képet adni Amazónia múltjáról, amelyet fel lehet majd használni akár természetvédelmi projektekben vagy állami döntéshozatali eljárásokban.

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához egy új, interdiszciplináris megközelítést használ a PAST projekt, egyszerre alkalmazva régészeti, paleoökológiai, talajtani, archeobotanikai, botanikai és távérzékelési módszereket, hogy mind lokálisan (település szinten), mind egész tájakat egybefogóan vizsgálhassa Amazóniát.

Az igazi újítás a projektben a LIDAR technológia használata lesz. A LIDAR kamerákat a Brazil Állami Űrkutatási Intézet (INPE) szakemberei segítségével programozzák és szerelik fel egy nagy távirányítású repülőre (drónra). A LIDAR technológia láthatóvá teszi a földfelszínt a fák koronája alatt, és ezáltal régi településnyomok vagy egyéb emberi tevékenységre utaló jelek is láthatóvá válnak, amelyek egy sima légi fotózás során láthatatlanok maradnának.

Így néz ki a kutatók által használt drón.

A PAST igazi nemzetközi projekt. A szűk magban dolgozik a projekt vezetője Jose Iriarte professzor, mellette 3 kutató Ausztráliából, Pakisztánból és az Egyesült Államokból és én PhD hallgatóként. Emellett több latin-amerikai és angliai kutató/partner szervezet vesz részt a kutatásban, a már említett INPE-n kívül pl. az INPA is, a Brazil Állami Amazonas Kutatóintézet.

Négy kutatási helyszínen dolgoznak a projekt kutatói és partnerei.

  1. Amazóniai fekete föld területek Santarém környékén az Amazonas folyó alsóbb szakaszán
  2. A geoglifák területén Akkó (Acre) tartományban, Dél-nyugat Amazóniában
  3. Kör-árokkal körülvett települések környékén Bolíviában
  4. A Purus-Madeia folyók között elterülő, magasabban fekvő, “száraz” erdővidéken közép-Amazóniában

Ez utóbbi az én kutatási területem.

Azért különösen érdekes az amivel foglalkozom, mert a kutatási területem szárazabb részén van az őserdőnek, messze a nagy folyóktól, amit sosem önt el a víz, még esős évszakban sem.

Ezért a tudományos körökben nagy vita folyik arról, hogy egyáltalán élhettek-e ott hosszabb távon emberek, mert sokan úgy gondolják, hogy az évenkénti áradások alkalmával lerakódott ásványi anyagokban gazdag üledék az, ami lehetővé teszi a hosszútávú mezőgazdálkodást és a letelepült életmódot a folyók árterületén Amazóniában. A vita leginkább a használt kutatási módszerek és az adatok interpretálása körül zajlik, hiszen sokan vitatják, hogy hagyományos régészeti módszerekkel meg lehet-e ismerni átfogóan egy taj múltját. Szóval eléggé izgalmas helyzetbe csöppentem bele és mondhatni pont a legjobbkor végzem ezt a kutatást.

Két ember lesz még a csapatomban, az egyik a projektünk Brazil botanikusa, a másik pedig egy helyi segítő lesz, akit Manausban fogadunk fel. Az első pár napban az INPA botanikus csapatához fogunk csatlakozni, csak hogy megszokjuk a körülményeket az erdőben, aztán elindulunk a magunk útján. A terepmunka során az egész tájat átfogó mintázás lesz a célunk. Egy kb. 600 km-es útszakaszon, 11 helyszínen veszünk talajmintákat talajszelvényekből, ami azt jelenti, hogy minden helyszínen a tervek szerint 4db kb. 75 cm mely gödröt ásunk, amelynek az egyik falából 5cm-enként veszünk mintákat. Ezeket később archaeobotanikai és talajtani módszerekkel vizsgálok majd, azaz mikroszkopikus növénymaradványokból próbálom rekonstruálni a növényzetet a múltban, valamint a talajok fizikai es kémiai tulajdonságaiban végbemenő változásokat vizsgalom. A mintavételi helyszínek között lesz (1) érintetlen erdő, (2) úgynevezett “kert-erdők”, amelyeket az ott élő emberek alakítottak ki, akár több száz évvel ezelőtt és tele vannak hasznos gyümölcs és diófákkal, (3) a már említett fekete föld területek, azaz egykori települések vagy mezőgazdasági részek földek, és (4) modern mezőgazdasági területek összehasonlításképpen.

Azért fontos hogy ilyen sokféle helyszínen vegyünk mintákat, mert csak így kaphatunk átfogó képet az őslakosok tájhasználatáról. És mivel még soha senki nem vizsgálta ilyen átfogóan ezt a területet, reméljük, hogy a fent említett vita végére pontot tehetünk ezzel a kutatással.

Később a projektünk távérzékelésért felelős kutatója is beszáll a kutatásomba, így remélhetőleg 2016-ban a drónunk is elszáll a kutatási területem felett. Szintén a terveim között szerepel jövőre visszamenni terepre (ez persze pénz kérdése is) és mintákat venni közeli tavak üledékéből paleoökológiai vizsgálatokhoz.

A terepmunka után 1 hónapot Sao Paulóban töltök majd, hogy az ottani egyetem egyik laborjában kezdjek dolgozni a mintáimon. Az ezt követő 1 év is többnyire a laborban, illetve a mikroszkóp előtt ülve fog eltelni, hogy a végül több mint 500 mintából viszonylag pontos képet kapjunk a Purus-Madeira köze történelmének utolsó 3000 évéről.

A projektről további információkat angol nyelven itt, itt és itt lehet találni.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;