A júniusi impaktákban Ablonczy Balázs történésszel (MTA-BTK, Történettudományi Intézet, „Trianon100” Lendület Kutatócsoport), a Trianon legendák és a Visszatért Erdély című könyvek szerzőjével beszélgetünk a turanizmus ideológiájáról és történetéről, illetve kicsit arról is, hogy mire tanít minket a "keleti nyitás" gondolatának ez az eredeti verziója.
Ablonczy Balázs:
- Balázs intézeti honlapja, illetve academia.edu profilja
-
ismeretterjesztő könyvei
- korábbi előadása a ScienceMeetup-on a balatoni nyaraló születéséről
(A beszélgetés tartalmát alább olvashatjátok, a részletekért pedig hallgassátok a podcastet.)
Ellentétben a Nyugaton divatos orientalizmussal, amelyet Edward Said 1978-as alapművében posztkolonialista ideológiaként ír le, a magyar orientalizmus, ismertebb nevén turanizmus, központi motívuma (Staud Géza megfogalmazásában): „a keleti őshaza a magyar orientalizmusnak uralkodó képzete”. A 20. sz. elején népszerű ideológia, még ha voltak is itthon gazdasági megfontolásai, imperialisztikus motívumai, elsősorban a keleti rokon népek keresésére koncentrált.
A Turán, mint az Irántól északra elterülő terület, politikai fogalma 1839-ben jelenik meg a magyar politikai irodalomban, Pulszky Ferencnek köszönhetően, majd Ipolyi Arnold „Magyar mythológiájában” válik részletesebben körülírttá (ebből a műből ered a „turáni átok” fogalma is). A turanizmus ideológiaként való felfutásában szerepe lehetett annak is, hogy ekkortájt jött el az ún. makronacionalizmusok kora, amely Európában a pán-germanizmus, pán-szlávizmus térnyerésével járt együtt.
Kezdetekben a turanizmus egy sokkal színesebb ideológia együttes volt, mint ahogy azt ma gondoljuk, hiszen 1945-ig nem hogy nem zárta ki a finnugor rokonságot, de a Turáni Társaság számos tagja radikális finn-ugrista volt. Csak 1945 után, amikor számos tagjuk száműzetésbe kényszerült, itthon pedig a „turáni” jelző negatív konnotációt kapott, jelenik meg az a gondolat, hogy a finnugrizmus a Habsburgok, majd a szovjetek által „ránkerőltetett eszmerendszer”. Ennek az ellentétnek a kialakulásában fontos szerepe van a korabeli nyelvészeti „ugor-török háborúnak”.
A magyar nyelv eredetéről szóló vita Vámbéry Ármin és hívei, valamint a Budenz József köré csoportosuló nyelvészek közt zajlott, a széles nyilvánosság előtt és végül az utóbbiak győzelmével végződött. Ez után azonban az 1872-ben megalakult kolozsvári egyetem egy Budapesttől távoli „turanista fészekként” működött. Legjelesebb képviselői közt volt Márki Sándor történész-ideológus, aki igyekezett a tatárjárást és török hódoltságot is turanista szempontból megközelíteni: ebben az olvasatban a „turáni testvérek” érkeztek Magyarországra, akik velünk akarták Európát meghódítani, de mi (német befolyás alatt) rossz oldalra álltunk.
A turanizmus hivatalos szevezete itthon az 1910-ben megalakuló Turáni Társaság, amely kezdetben (1918-ig) kifejezetten társadalmi státuszt adó szervezetként működik. Számos miniszterelnök a tagja, a központi irodája pedig 1945-ig az Országházban található, politikai színezettől függetlenül minden kormány anyagi támogatásban részesítette. A Társaság több főbb csoportot egyesített, egyebek mellett a valódi tudományos kutatásban érdekelt földrajzosokat és néprajzosokat, és a turanista ideológia terjesztésében érdekelt radikális ideologistákat is.
1920 után a társaság három részre esik szét: megmarad a mainstream ismeretterjesztéseben érdekelt Turáni Társaság, de ebből leválik a tudományos Kelet-kutatásban érdekelt (máig létező) Kőrösi Csoma Társaság, illetve a radikális turanistákat tömörítő Magyarországi Turán Szövetség. Ez utóbbi formailag gyakran megszűnik és újjáalakul. (Említést érdemel, hogy létezett még az újpogány Turáni Egyistenhívők szervezete is, de ezt már a korabeli hatalom se tolerálta, ennek megfelelően aktivistáikat már a Horthy-rendszer is üldözte.)
1945 után újból megkísérlik feltámasztani a Turáni Társaságot, ezúttal Magyar Néprokonsági Társaság néven, Német Gyula turkológus professzor vezetésével, de ezt már az új kormány nem engedélyezi.
A turanizmus recepciója a célországokban vegyes. Mind Finnországban, mind a törököknél az értelmiség (különösen annak jobbos, szélső-jobbos elemei) szimpatizálnak a gondolattal, ugyanakkor egyik országban sem érdekeltek egy olyan makronacionalista ideológiában, ami a másik országot is befogadja (a finnek elutasítóak a törökökkel szemben és vice versa). Így azok a remények, hogy Magyarország egyfajta relé szerepét töltheti be a turanista ideológiában megalapozatlannak bizonyultak.
Összességében a modern „keleti nyitás” gondolata és retorikája sokban megfeleltethető a két világháború közti turanizmus törekvéseknek. Ugyanakkor már annak idején kiderült, hogy ez a megközelítés politikailag nem működik, mert Magyarország minden problémája ellenére a nyugati modellt követi a 20. században.
(A podcastet Varga Máté (CriticalBiomass) és Zsiros László Róbert (Szertár) készíti. Köszönet jár a podcast elkészítéséhez nyújtott segítségért a 444 szerkesztőségének, különösen Sarkadi Zsoltnak, a FabLab Budapestnek, illetve a podcast szignálját készítő Tövisházi Ambrusnak. Ha támogatni akartok, vagy csak ötleteket, kommenteket küldeni, az impaktak_kukac_gmail.com-ra írjatok.)