Haumea, a hipszter törpebolygó

A Plutót mindenki rémesen sajnálja már egy évtizede, hogy bolygóból törpebolygóvá lett minősítve, de az utóbbi néhány év felfedezései megmutatták, hogy a törpebolygók is lehetnek menők. A Plutón elképesztő felszíni formákat és sejtelmes felhőket, a Ceresen a felszín alól feltörő vízjég által hátrahagyott, hatalmas sófoltokat fotóztak le az űrszondáink. 

De nem lehet minden  törpebolygóhoz űrszondát küldeni (bár tudományos igény, az volna rá), úgyhogy más esetekben hagyományosabb, távcsövekkel végzett megfigyelésekre vagyunk utalva. Tavaly a Kepler és Hubble űrtávcsövekkel fedeztek fel számos újdonságot (méretet, holdat) magyar csillagászok a Naprendszer legnagyobb név nélküli égitestje, a messze a Plutón túl keringő 2007 OR10 kapcsán. 

Idén pedig az első gyűrűs törpebolygó azonosításában volt kulcsszerepük. A Haumea a Pluto egyik testvére kinn, a Neptunuszon túl. Egyik furcsasága, hogy nagyon gyorsan forog, és emiatt rögbilabdává lapult alakja van. Ezt az alakot akarta egy több obszervatóriumot összefogó, nemzetközi csapat pontosabban megmérni, José-Luis Ortiz (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Spanyolország) vezetésével. A kiváló alkalmat az adta, hogy a Haumea a Földről nézve elhaladt egy -meglehetősen halvány - csillag előtt. 

2017. január 21-én éjjel az MTA CSFK Csillagászati Intézetének a Mátrában található, piszkéstetői távcsövei is a Haumeát követték. A legnagyobb hazai távcső, az 1 méteres RCC, egy különleges, elektronsokszorozó CCD-vel szerelt kamerával másodpercenként rögzítette fényességméréseket. És ez a mérés szállította a meglepetést: a Haumea előtt és után is látszott egy-egy, mindössze 2-3 másodperces halványodás. Ez rövidebb volt, mint a többi távcsővel készült felvételek hossza, így minden más észlelő csak egyetlen, kissé halványabb adatpontot rögzített, amit persze bármilyen, ártatlan hiba is okozhatott volna. 

A piszkéstetői mérések azonban perdöntőek voltak: 

az adatok részletes elemzése után a csillagászok arra jutottak, hogy az extra halványodásokat egy, a Haumea (egyenlítői) sugarának kétszeresénél lévő gyűrű okozta.

A mért fedések: rögbilabda, gyűrűvel.Fotó: Ortiz et al., Nature

Néhány évvel ezelőttig minden kutató meg volt győződve arról, hogy gyűrűi, hosszabb ideig legalábbis, csak óriási gázbolygóknak vannak. Aztán egy (sőt, talán kettő) kis, fura égitestnél már találtak ilyesmit, de ott rá lehetett fogni arra, hogy a Naphoz közelebb került, üstökösként párolgó felszínről távozva állt össze gyűrűvé az anyag. 

A kinn, a távolban és hidegben keringő Haumeán azonban ez nem működik: valószínűleg a fiatal Naprendszer átélte, nagy bombázás időszakában hozta létre egy ütközés, és aztán évmilliárdokig fenn tudott maradni. 

Amiből persze adódik a kérdés, hogy más törpebolygóknak is lehet-e gyűrűje? 

A Plutóról tudjuk, hogy például neki nincs. A többi viszont hirtelen kiváló célpont lett csillagfedés-mérésekre. A magyar távcsövek pedig várják az újabb lehetőséget. 

Fantáziarajz a gyűrűs Haumeáról. Jobbra a New Horizons egyik fotója a Plutóról, méretarányosan.Fotó: Sylvain Cnudde - SIGAL - LESIA, Observatoire de Paris / NASA, JHU-APL, SwRI

További részletek a Csillagászati Hírportál cikkében olvashatóak. A szakcikk a Nature hasábjain jelent meg, a szerzői közül az MTA CSFK kutatói: Pál András, Kiss Csaba, Szakáts Róbert, Takácsné Farkas Anikó, Vargáné Verebélyi Erika és Marton Gábor. Főoldali kép: IAA-CSIC/UHU. Forrás: Nature.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;